Ahol a madár se járhat – A kártyagyártás eddig elzárt folyamata

Régóta fut a Discovery Channel-en a „Hogyan készült?” című ismeretterjesztő sorozat, amelyben olyan hétköznapi, minket körülvevő tárgyak gyártását mutatják be, mint a ceruza, a mosógép, vagy éppen az mp3 lejátszó. Ezeket a tárgyakat a legnagyobb természetességgel használjuk, miközben sok esetben elképzelésünk sincs, micsoda munka annak előállítása. A bankkártya gyártást bemutató videónk elkészítésének legfőbb célja, hogy rávilágítsunk, milyen bonyolult, rendkívüli körültekintést és infrastruktúrát követelő folyamat kell ahhoz, hogy a plasztikunkat nap, mint nap használni tudjuk.
Első lépésben maga a nyomtatás történik. A nyomat a megrendelőtől kapott design, vagy a Nyomda által készített tervek alapján készül. Az ívekre a színskála mellett a kártya designjának nyomtatásával egyidőben felvitelre kerülnek a vágójelekannak érdekében, hogy a néhány mikron pontosságú nyomatot később hasonló pontossággal lehessen majd vágni.
A megnyomtatott íveket ezt követően laminálják. Ennek során a nyomatot speciális fóliák közé teszik, majd gyakorlatilag egy anyaggá sütik össze őket. Az így létrejött anyag maga a plasztik kártyatest, amely tartósságát és szilárdságát tekintve rendkívül jó értékeket mutat. A laminált lapokból ezek után a vágóberendezés kivágja a kártyákat, amelyeket ezután dobozolnak. Minden egyes dobozt egy speciális infrakészülékkel egy mozdulattal átszámolnak, hogy ezt követően egy másik gépen megtörténjen a hologram és az aláíráscsík felvitele a kártyára.
Ezt követi a folyamat egyik legnagyobb pontosságot igénylő része, a chipbeültetés. Ennek során az adott plasztikba kerülő chip helyét ki kell vágni a kártyatestből, annak megfelelően, hogy milyen mikroprocesszorról van szó. Itt nemcsak a stancolt rész szélessége és hosszúsága fontos, hanem még fontosabb a kivágott lyuk mélysége, mivel a chipnek sem kilógnia nem szabad a kártya síkjából, sem „beesnie” nem szabad a lyukba. A chip behelyezéséhez a gépeket úgy kell beállítani, hogy a mikroprocesszor szélei egy síkban legyenek a kártyával, de a közepe felfelé domborodjon (ezt szabad szemmel szinte nem is lehet látni). Erre alapvetően azért van szükség, hogy a kártyát az olvasóba mindig könnyen be lehessen csúsztatni, és ott biztosítva legyen a chip és az olvasó kontaktusa.
A chipes kártya minden gyártási sorozata minőségellenőrzésen esik át, amely során négyezerszer hajlítják meg a plasztikot hosszába, keresztbe, sőt csavaró erőhatásnak is kitéve. A minőség-ellenőrzés része magának a kártyának az ellenőrzése is.
Magának a gyártásnak az utolsó fázisa, egyben a legfontosabb része a plasztik megszemélyesítése. Ekkor történik az információk felvitele, mint amilyen a kártyaszám, a lejárati dátum és a kártyatulajdonos neve, illetve ezt követően a kártyára rákerül a három számjegyből álló ellenőrző kód, valamint a megrendelőtől kapott titkosított adatok alapján a chipet is megszemélyesíti, azaz programozza a Nyomda. Végül, de nem utolsó sorban az Állami Nyomda azon kevés szolgáltatók egyike, akik képesek az elkészített kártyákhoz tartozó, személyre szóló leveleket is legyártani, és bármilyen más nyomtatott anyaggal együtt a kártyát borítékolni és postázni.
Ahhoz, hogy a teljes folyamat sérthetetlensége garantált legyen, a világszínvonalú infrastruktúra mellett a legmagasabb fizikai és logikai biztonságot kell garantálni. Ezt a nemzetközi auditok biztosítják, amelyek közül minden mértékadó minősítéssel rendelkezik az Állami Nyomda: EMV MASTERCARD és VISA bankkártya-gyártói és megszemélyesítői engedély, CWA 14641 High Security Printer tanúsítvány, MASTERCARD CQM tanúsítvány, AQAP 2110 tanúsítvány, ISO 27001 információbiztonsági tanúsítvány, minősített NATO beszállításra alkalmas minősítés NATO titkos szintig.